munka leírása

Egy kis retus azért még van a fotokon, de majdnem így, azaz majdnem a terv szerint néz ki a ház.

A természetvédelmi terület határán, a XIX. századi budai kőfejtő bánykráterének sziklaoldalába terveztük a kétlakásos házat. A szuperrugalmatlan önkormányzati kötöttségek ellenére, az épület az eredeti koncepciót megtartva tudott kikerekedni. Megbízóink szilárd elkötelezettsége tervünk mellett kitartott az építkezés végéig. Köszönet érte! A telek szabálytalan formáját követő tömegalakítás lehetőséget adott a két lakás közé ékelődő, tölcséresedő formájú kis udvar (és tetőterasz) létrehozására. Innen nyernek fényt a lakások belső terei egy-egy galériás födémmegnyitáson keresztül. A teraszok egy irányba néznek, de el vannak csúsztatva egymástól, az épületbelsők szimmetrikusak; tehát, ez egy olyan ikerház, ami sorház, vagy olyan sorház, ami ikerház, de egyik sem igazából, mert két különálló épület, amelyek egy nyaktaggal vannak összenőve egymással. E nyaktagban fut a lépcsőház fel az utcáról, a nyolc méter magasban lévő platóra, a lakások padlószintjére. E mag alkotja a fő tartószerkezetét is a felépítménynek. Az épület fölött folytatódik a sziklafal. A környzetbe ágyazottság, persze nem csak a természeti összhangra, hanem az épített környezet kontrasztjára is ki van hegyezve. A szikla szürkéje monolitikus egységben van jelen a házon, falaktól tetőig, nyílászárókig.