munka leírása

Budapest talán nem legforgalmasabb, de mindenképpen legizgalmasabb helyén épült hotel tervezését 2004-ben zártkörű, meghívásos pályázat útján nyertük el. Az épület dunai homlokzata a páratlan budapesti eklektikus építészet tagozottságára, a szomszédságban is megtalálható, szintén erős gyökerekkel rendelkező modern mozgalom építészeti hagyományaira is reflektálni kívánt, mégsem akarva historizálni. Az épület anyagi és formai egymásra rétegződöttsége a tervezés előrehaladtával  végül egy, a hagyományos homlokzattal összeízesülő szalagfüggöny szerűen elhúzható üveg lamella rendszerrel gazdagodott. Az építész tervezők célja egy a Duna mozgására interaktívan reagáló, az éjszakai látképben pedig  változó világítással „hullámzó” árnyékoló rendszer létrehozása volt, amelynek funkciója  a belátás és napvédelem egyaránt. Ennek a projektnek a létrehozói, miután több külföldi cég sem vállalta a kísérletezéssel járó kockázatot, egy magyar művészekből és mérnökökből álló csapat lett. Amit hozzátettek, az jóval több a probléma megoldásánál és jó minőségű kivitelezésnél, az építészeti koncepció tovább gondolásával a rétegződöttséget fokozták művészi eszközökkel.
A belső térképzés koncepciója az örvénylő összefüggő közösségi terek létrehozása volt. Az előcsarnok tere fölött épület-magas atrium emelkedik, természetes megvilágítást adva  a felső üvegtetőn keresztül. Az atrium mégsem egy tériszony keltő kürtő, mert annak terét a mintegy véletlenszerűen nem egymás fölé elhelyezett üveg hidak szabdalják, ezzel egy elvarázsolt kastély tükörtermét idézve megszűnik a fent és lent fogalma. Az előcsarnokot a fölötte lévő lobby-bárral még több födém áttörés köti össze. Itt áttört fa- üveg térelhatárolón átlátni az étterembe és a mögötte lévő kertre. A kert a város zajától mentes kis oázis, a fölé tornyosuló királyi palota lenyűgöző látványával. Római kori épület romjai fölött áll az előcsarnok, melyeknek egy részét üvegfödémen keresztül látni is lehet. A régi falak közt tárgyalót és kiállítóteret találunk. A legfelső szinten lévő apartmanok hatalmas üveg tolóajtókkal nyílnak a  zöldtetős, növényekkel beültetett az épület teljes szélességében húzódó teraszaikra. A szobák térösszefüggései a fürdőkkel -a közösségi terekhez hasonlóan- az „áramló” tér koncepcióját követik, üvegezett tolóajtókkal összenyithatók. Általános elképzelés volt, hogy a különböző anyagok és felületek monokróm színhatásából egy egy tárgy, vagy berendezés erős kontrasztot képezve váljon hangsúlyossá.
High tech, környezetbarát anyagokat találunk az uralkodó, messziről szállított, bányászott kövek helyett: a homlokzaton egyedi méretű és mintázatú finombeton elemeket, az előtér padlózatán terazzo burkolatot, melyek hagyományos technológiák újraélesztései mai formában és eszközökkel. A falak táblás faburkolatában rejtetten jelennek meg a szoba ajtók. A szobák és fürdők fix beépítésű bútorai monolitikusak, masszivitásukkal hangsúlyozva időtlenségüket.

Tervezés közbeni gondolatok

A város, az épület, és a belső tér egysége
-Budapest= az egyedülállóan egységes, eklektikus város XXI. századi pusztulása.
A város, amit építészek és beruházók módszeresen tesznek tönkre. Megpróbálnak egy lehetetlen vállalkozásokkal nyomába szegődni a Nyugat pénz diktálta, sokszor szenzációhajhász építkezési lázának, nevetségessé téve magukat és az országot is, nem véve észre, hogy a majmolt Nyugatnak semmi szüksége rá, hogy  bennünket a saját kicsit olcsóbb, kicsit gagyibb másának lásson.
-Nem venni tudomást erről a jelenségről ostobaság
-Nem állást foglalni ellene, még rosszabb. Az épületet mégsem szabad kiáltványként kezelni. Egyszerűen jó házat kell csinálni.
-Úgy kell táncolni a borotvaéles határmezsgyén az aktuális és a tradícionális közt, hogy ne legyen sem divatoskodó, sem romantikusan émelyítő. Úgy kell határozott épületet létrehozni, hogy közben megkérdőjelezzen mindent a kontextusba ágyazottságról, hogy a kérdések feltevése folyamatos tudjon maradni az épület elkészülte után is, de a válasz az legyen, hogy nem lehetett másmilyen a ház.
-A tervezés az építéstől lényegében eltérő gondolkodásmódot feltételez: tervezés közben a nagy gomolygó lehetőségtengerből lefejtődik, kikristályosodik, kitisztul a kép. Nem logikusan és lineáris fejlődéssel épül fejben a ház, míg az építés csak racionális és jól szervezett lehet. A tervezés nem gesztusok, víziók vagy ötletek kérdése. Legalább is ezen a helyen nem az, hanem elmélyült, lamentáló, hezitáló, megoldást kereső, tehát: emberi gondolkodás kérdése.
-Így van rá esély, hogy a ház összenő a várossal.
-Belsőépítészet, mint műfaj számomra nem létezik, amit annak szoktak hívni, az  cukormáz, amivel a belső terek le vannak öntve, nem más mint díszlet tervezés. Az épület belseje elválaszthatatlan a tömegétől, azzal egylényegű. A térkapcsolatok kivetülnek a homlokzatokra is, (a tető is homlokzat), bonyolult kölcsönhatásba lépnek egymással a tervezés kezdetén, kigubancolhatatlan szálakká gabalyodnak. A sejtek találkozása után megindul a sejtosztódás és létrejön az embrió, nem különválasztható többé a két sejt.
-Végül megszületik a gyermek. Olyan mint mi vagyunk. 

tervezőtárs: Sugár Péter
Budapest 2006-12-19
Benczúr László építész